Az alkoholizmus jeleivel találkoztam a hotelban

A hétvégére csajos kiruccanást terveztünk a barátnőimmel, ezért gyorsan lefoglaltunk magunknak egy szobát egy wellness szállodában. Nagyon élveztük a hosszas szaunázást, kipróbáltuk a különféle keleti masszázsokat is. Jó érzés volt kicsit hátradőlni és szó szerint csak pihenni, nem törődni a külvilág nehézségeivel. A takarító személyzet egyik tagján azonban érdekes jeleket figyeltem meg.Egyik nap benyitott hozzánk egy takarítónő, pedig kitettük az ajtóra a ne zavarj táblát – szerettünk volna tovább aludni ugyanis. Ennek ellenére a takarítónő benyitott hozzánk, és azután sem ment ki, hogy értésére adtuk a szobában, hogy nem szeretnénk takarítást kérni. Üveges volt a tekintete, és furcsa bűz áradt a leheletéből. Nagy végül nehezen megértette, hogy mit szeretnénk, és kisétált. Kifelé menet láttam, ahogy előveszi a zsebéből a tüskéjét, és meghúzza. Így már mindent értettem, a nő egyértelműen az alkoholizmus jeleit mutatta.

Az eset eléggé megrázott minket, egyikőnk sem tudott már visszaaludni, ezért elkezdtük átbeszélni a történteket. Egyikőnk ekkor elmesélte, hogy egy ismerősét nemrég szintén alkoholizmussal kezelték, úgy tűnik, sikerrel.

“A Felépülők nevű szervezet kezdett el foglalkozni Gézával” – mesélte a barátnőm. “A család addig-addig rágta a fülét, míg csak beadta a derekát és elment velük egy elbeszélgetésre. Ennek aztán az lett a vége, hogy haza sem mentek, hanem beiratkoztak a Felépülők 28 napos bentlakásos programjára. A program lényege, hogy az alkoholizmus tüneteit mutató betegeket a családjuk körében kezdik el ápolni. Mindkét felet, a beteget, és a családot is azonnal szakemberek veszik körül, akik segítenek együtt átlendülni ezen a problémán. Az orvosok és a pszichológusok mellett családterapeuták is segítik az egymáshoz való visszatalálást, az elfogadás kialakulását, és a közös küzdelmet. Az ismerősöm esetében kifejezetten hatásosnak bizonyult ez a módszer, azóta egyszer sem nyúlt a pohárhoz” – fejezte be a történetet a barátnőm.

“Nincs meg az elérhetőségük, Nóri?” – kérdeztük a barátnőnket. “Talán a takarítónőnek is sokat segítene.” “Való igaz” – mondta a barátnőm, és egy papírra felfirkantotta a csoport elérhetőségét. A papírt az asztalon hagytuk, és amikor a takarítónő ismét jött a szobánkba, úgy helyeztük el, hogy biztosan szemet szúrjon neki. Talán megmozgat benne valamit, és segítséget kér a Felépülőktől.