Az egyedül töltött nyaralásom és a legleleményesebb kis haver

Idén nyáron nem vágytam semmi egyébre, minthogy egy kicsit egyedül lehessek és kikapcsolódjak. Nagyon besokalltam a munkától, így elhatároztam, hogy szabadságot veszek ki, és elutazom egy hétre teljesen egyedül. A választás egy kicsi vidéki városra esett, ahol egy kedves családnál szálltam meg.

Pontosabban a tulajdonukban lévő kis házikóban, amit kisebb panziónak rendeztek be, egyébként pedig ők is azon a telken laknak, csak egy igen nagy házban.

Az egész hetet ott töltöttem, és ez alatt az idő alatt tulajdonképpen csak velük léptem interakcióra, de egyáltalán nem bántam, pont annyi kommunikáció volt ez, amennyire ebben az egy hetes szabadidőben szükségem volt, ráadásul nagyon jól összebarátkoztam velük.

Egyik nap arra készültem, hogy elmegyek a közeli Aldi szupermarketbe, és veszek magamnak valami élelmet, amiből kezdtem kifogyni. Ahogyan hagytam éppen el a szállót, utánam szóltak és egy kis délutáni sütizésre invitáltak, amire akkor boldogan igent mondtam, a bevásárlás még úgyis ráér – gondoltam.

Amint ott ücsörögtem náluk, a finom puncsos süteményemet majszolva, észrevettem, hogy az asztalon hever egy Aldi akciós újság, és megkérdeztem, hogy megnézhetem-e, merthogy éppen oda készülök egyébként is, és érdekelne, hogy milyen leértékelések vannak most.

A család nagyobbik, tizenéves lánya mondta, hogy megnézhetem, de az már nem az aktuális Aldi-katalógus, és igazság szerint ezer éve ott van, nem is értik, hogy miért nem dobták még ki. Elmesélte, hogy már nagyon régóta nem hoznak haza ilyesmit, mert az internetről tájékozódnak ezügyben, amióta megtudták, hogy a katalógus elérhető online is.

Megkértem, hogy mondja el, hol találom, hogy megnézhessem a telefonomon. Nem is kellett nagyon győzködni, már kapta is ki a kezemből a telefont, hogy beüsse az újság linkjét a keresőbe (akcioleso.hu/aldi-akcios-ujsag). Ez a hirtelensége, és hogy kérdés nélkül elvette tőlem egyébként nem zavart, mert addigra már nagyon jóban lettünk. Tudtam, hogy nem tiszteletlenség ez a részéről, hanem csak ilyen a stílusa, meghát egy kamaszlány amúgy is.

Elmondta, hogy sokat szokott az akcioleso.hu oldalán szörfölni, mert a limitált összegű zsebpénzéből szereti tudni, hogy mit tud megvenni magának minél olcsóbban, hogy ha esetleg valami akciós, akkor többet is hazahozhason egyszerre. Ez főleg csoki szokott lenni, mint megtudtam. 

Akkor is kinézett magának valami finomságot, így végül úgy döntött, hogy elkísér az Aldiba. Én is alaposan átlapoztam a katalógust (akcioleso.hu/aldi-akcios-ujsag), és eszembe véstem, hogy mi az amire szükségem van. Igyekeztem távol tartani magam az édességektől, hiszen sajnos rajtam már inkább meglátszik, mint rajta.

Már útközben arra próbált rávenni, hogy én is vegyek magamnak valami édességet, hiszen éppen a jól megérdemelt pihenésemet töltöm, most az egyszer megengedhetem magamnak, de sikeresen hárítottam, bár tudtam, hogy ha belépünk a boltba, nem lesz ilyen egyszerű.

Inkább megkértem, hogy meséljen arról, hogyan talált rá az Akciólesőre, mert nagyon megtetszett ez a digitalizált akciós katalógus-téma, és már tudtam, hogy onnantól kezdve én is mindig ezt fogom használni, az akciók figyelésére.

Úgy nézett rám, mintha megkergültem volna. “Hát, te nem voltál gyerek és pénztelen? Az ilyesmi élelmessé teszi az embert.” 

“Ott a pont.” – gondoltam magamban. Eszembe jutottak a fiatal éveim, amikor minden alkalommal pénzt kellett kérni a szüleimtől, hogy megvehessek magamnak bármit. Hát, igen…van valami jó a felnőtt létben. 

“Csak szimplán nézelődtem a neten olcsó csokit keresve, és így…” – felelte végül. Na, igen…olcsó csoki. Addigra már benn is voltunk a szupermarketben, és együtt nézegettük az édességes polcokat. Gondolom, nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy jól feltankoltam mindenféle csokiból. És vettem neki is egy csomót, mert én már megtehetem.