Azok az ódon nyarak!

Nagyszüleim egész életükben egy kis panziót üzemeltettek egy Balaton melletti kis faluban. Nem volt nagy az apartman, egyszerre csupán négy, vagy öt szerelmes, vagy baráti pár fért el benne. Vagy két kisebb család, esetleg egy nagyobb. Leginkább csak nyaranta panzióztak, de különleges esetben egy, vagy két hétre, vagy rövidebb időre a többi évszakban is kiadták az épületet. De mindig, kizárólag csak teljes kihasználtság esetén. Ami érthető, hiszen egy hidegebb téli hétvégére, két ember kedvéért nagyon nem érte volna meg felfűteni az egész házat. A saját kisebb lakásuk a kert elején volt, a nagy ház pedig a kert hátsó részében, külön bejárati úttal, úgy nevezett parkolóval és lugassal. Nagyon szerettem gyermekkoromban ezt a kis telket, bár azt is meg kell mondjam, főleg azért, mert nagyon izgalmas dolgokat csináltak a nagyszüleim, hogy a kis panziójukat üzemeltethessék.

Ráadásul a vidéki élet és stílus rengeteg izgalmat rejtett magában. Nagyszüleimnél például nem volt villanybojler, sem bevezetett gáz. A víz felmelegítéséhez és a gáztűzhely üzemeltetéséhez is gázpalackot használtak. Néhányszor elkísérhettem a nagyapámat a gázos túrákra, ahogy ő viccesen nevezte ezeket. Ilyenkor bepakolt négy, vagy öt üres gázpalackot a Zsiguliba és elhajtott vele a következő faluba, ahol a gázcseretelep volt. Itt leadta az üres palackokat, megtöltötték, ha még elég jó állapotban voltak, és visszaadták, aztán hazamentünk vele és hazafele menet, természetesen mindig megálltunk a szomszédos utcában levő kis fagyizónál.

Hát, nagy valószínűséggel ezért szerettem annyira ezeket a túrákat! A palackok megtöltése mindig unalmas volt nekem, sokáig tartott. De volt, amikor a nagyapám már egy nagyon öreg palackot vitt vissza, akkor nem töltögettek semmit, hanem egy vadonatúj (legalábbis egy fiatalabb) palackkal tértünk haza. Az ilyet jobban szerettem, mert gyorsabban végeztünk. Egyébként el nem tudtam volna képzelni, hogy az én szüleimnek beleférjen az ilyesmi az életébe. Ráadásul fürödni sem fürödhettem, amikor csak akartam, mert mindig meg kellett kérni a nagyszüleimet, hogy melegítsék fel a vizet.

Kérdeztem őket, hogy mért jó ez nekik, de régebben nem lehetett kivezetni hozzájuk a gázt, hát így lettek ők palackpártiak. Különben a vendégházban is gázpalackkal lehetett főzni, de akik idejöttek, inkább a nagyimtól rendeltek reggelit. Akik pedig használták, nagyon hamar megtanulták minden sajátosságát. Igazából nem nehéz, de nagyon vigyázni kell, mert irtózatosan könnyen lehetnek balesetek, ha például valaki elfelejti elzárni használat után. Ráadásul nagyszüleimnek hatalmas érzelmi házimunkát jelentett, mindig észben tartani, hogy mennyi időre lehet elég a gázpalackmennyiség a háznál és pontosan be kell iktatni az életük rendjébe a gázcseretelep meglátogatását. Mert, ha elfelejtkeztek róla, akkor aztán kalap, kabát, ott maradtak meleg víz és főtt, sült étel nélkül.

Na, de ez nekik, akkor még könnyen ment! Az idők azonban változnak.

A nagy költözés

Sajnos azonban rajtuk is nyomott hagyott az idő vas foga és már nem tudták tovább üzemeltetni a kis panziójukat. Elfáradtak és szerettek volna inkább nyugdíjba vonulni, megpihenni kicsit. Ezért feleslegessé vált a hatalmas Balaton melletti birtok. A fenntartása is indokolatlanul költségesnek bizonyult. Gondolkodtak egy darabig azon, hogy bérbe adják, hátha nekünk, az unokáknak még jó lesz használni, de egyikünk sem vágyik igazán sem a vidéki életre, sem a panzióra. Ezért eladták, és Budapest közelében, Fóton vásároltak egy kisebb fajta házat kicsi kerttel. Annyira azért nem volt egyszerű dolog, nekik telket keresni, ugyanis ragaszkodtak a hozzá, hogy legalább a főzést továbbra is gázpalackkal lehessen megoldani. Nekem ez furcsa volt, de aztán a szüleim felvilágosítottak, hogy ha valaki egész életében megszokott egy rendszert, akkor már nagyon nehezen alkalmazkodik újhoz. Így addig keresgéltünk, amíg találtunk olyan háztartást, ahova nincs bevezetve a vezetések gáz és ezután le is vezényeltük a költöztetést egy hétvége lefolyása alatt.

A családi kálvária azonban itt nem ért véget

Nagyapám már nem szeretett volna autót vezetni, meg bonyodalmas is lett volna neki gázpalackért járni, ezért ebben édesapás segédkezett nekik jó pár hónapon keresztül. Egy ideig nem is volt baj, minden rendben ment a maga útján. Néha mi is elkísértük apánkat, így a rendszeres nagyszülői látogatás is megvolt. Hazafele mindig jól meg voltunk pakolva süteménnyel és sültekkel. Úgy nézett ki, hogy mindenki jól járt. Nyáron azonban a szüleim elmentek egy tíz napos nyaralásra, amolyan második nászútra. Szerettek volna kettesben lenni és ezt a tervüket mindenki támogatta. Viszont a nagy előkészületekben és izgalmakban elfelejtkeztünk a nagyiék gázutánpótlásáról.

A hívás

Az egyik nap reggeli után telefonált nekem a nagymamám, hogy baj van, kifogyott a gázpalack és már tartalék sincs! Mit fognak így ebédelni aznap. Megnyugtattam, hogy megoldom valahogy és majd visszahívom. Mert nem is a mai nap lett volna a baj, még rendelhettem is volna nekik kaját, hanem az, hogy apuék még négy napig nem jönnek haza. Úgyhogy gyorsan körülnéztem a neten, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Hatalmas megkönnyebbülésemre találtam egy olyan gázcseretelepet, ami kiszállítja a palackokat előre megbeszélt időben, ráadásul a Budapesthez közel eső teleülésekre is szállítanak. Soha ekkora kő még nem esett le a szívemről.

De, hogy tetézzük a problémát

Nekünk már nagyon régóta nincs vezetékes telefonunk, soha nem használtuk már, így kiköttettük. Ez csak azért fontos tényező a jelen történetben, mert a mobilomon már nem volt pénz! Tudom! Tudom, hogy ez írtó nagy felelőtlenség részemről. Az öcsém és a mobilja pedig a város másik részén, a haverjánál. Hiába írtam neki, nem reagált. Ekkor vettem észre, hogy ennél a cégnél visszahívást is lehet kérni! Még egy probléma kipipálva. Beírtam a megfelelő adatokat és összeszorított foggal vártam, hogy visszahívjanak. Negyed óra múlva csörgött is a telefonom. Elmondtam nagyszüleim szorult helyzetét, és a lakcímet, ahova ki kéne szállítani a palackokat. Kértem párat tartalékba, mert tudom, hogy nagyszüleim csak így nyugodnának meg. És szegénykék, most még egy csésze teát sem tudnak inni!

gázcseretelep

A gázpalackfutár azonban nagyon hamar felvette a fonalat és már megint nagyon kegyesek voltak velünk odafenn, ugyanis éppen arrafele szállítottak éppen, és volt náluk annyi palack, amennyire nekünk is szükségünk volt. Fél órán belül meg is érkeztek és minden nagyon gyorsan és precízen lezajlott. Azt persze nem úszták meg a futárok, hogy a nagyanyám gyorsan le ne főzzön nekik egy kávét, de nagyon hálásak voltak érte.

Szorult helyzetben jön a megoldás hosszú távra

Mivel mindennel nagyon elégedett voltunk: én és a nagyszüleim is, abban maradtunk, hogy a továbbiakban is innen fogják a nagyszüleim rendelni a palackokat. Hát milyen kényelmes és könnyű már ez a megoldás! Nem is értem miért nem kezdtünk el korábban utána járni egy ilyen szolgáltatásnak. Így a szüleim nyaralása plusz egy pozitív hozadékkal zárult.

De a nagyiékat azért még látogatni fogjuk!